Van tárgyalási mandátum
2025. november 26-án a Tanács végre elfogadta a saját álláspontját a végleges rendelethez. Ezzel a dosszié nem került le a napirendről, hanem belépett a valódi alku fázisába.
Gyermekvédelem igen. Általános, előzetes kommunikációs megfigyelés nem.
Ez az oldal nem az alapvitát ismétli el, hanem azt mutatja meg, hol tart most ténylegesen az ügy, mi változott 2025 ősz óta, és mire kell figyelni a következő hónapokban.
2025. november 26-án a Tanács végre elfogadta a saját álláspontját a végleges rendelethez. Ezzel a dosszié nem került le a napirendről, hanem belépett a valódi alku fázisába.
2026. március 11-én az EP csak olyan átmeneti hosszabbítást támogatott, amely célzottabb, arányosabb, és nem terjedne ki az end-to-end titkosított kommunikációra.
Az ideiglenes kivétel azért kulcskérdés, mert a végleges rendelet addig biztosan nem készül el. Itt dől el, meddig és milyen feltételekkel marad életben a jelenlegi szkennelési logika.
A Tanács 2026. márciusi tájékoztatója szerint a második trilógus után a technikai kompromisszumkeresés folytatódik, a harmadik trilógust pedig 2026 májusára tervezték.
A Tanács közös álláspontra jutott a végleges, hosszú távú rendeletről. Ez volt az a pont, ahol a korábbi politikai bénultság tárgyalási mandátummá alakult.
Elindultak az intézményközi tárgyalások a végleges szabályozásról. Az első trilógus 2025. december 9-én volt, a második 2026. február 26-án.
A Bizottság külön javaslatot tett az átmeneti derogáció meghosszabbítására is, mert a végleges rendelet addigra már láthatóan nem készül el időben.
A Parlament megszavazta az átmeneti hosszabbítást, de csak szűkebb feltételekkel: célzottság, arányosság, ismert CSAM, flagger-alapú jelzés, és az E2EE védelme.
A vita így már nem arról szól, hogy lesz-e egyáltalán szabályozás, hanem arról, hogy sikerül-e megakadályozni az indiszkriminatív szkennelés normalizálását.
A Tanács és a Parlament közti alapvető törésvonalak továbbra is ott vannak: mennyire lehet széles a szkennelés, és mennyire marad sértetlen a titkosítás gyakorlati értéke.
Intézményi szinten továbbra is az látszik, hogy a szkennelési képesség jogalapját nem elengedni, hanem újra és újra stabilizálni próbálják.
Nem elég a háttérkritika. A következő hónapokban az számít, hogy a döntéshozók milyen vörös vonalakat éreznek valós politikai költségnek.
A jelenlegi állapot alapján nem az a fő kérdés, hogy „megy-e még ez a törvény”, hanem az, hogy milyen formában megy tovább, és sikerül-e megakadályozni, hogy a célzott fellépés helyett a tömeges előszűrés logikája maradjon életben.